1. constans, tis, mn. kf. és ff. [r. consto]

1) állandó, szilárd, mozdulatlan, innen változhatatlan, szabályos s több efféle: natura mellis est constantior, szivósabb, nyulósabb; c. cursus, vultus, folytonos; c. fides, pax, biztos.

2) tárgyról, egyforma, egyenlő, önmagával egybehangzó; oratio c., kezdettől végig egyenlő, jól összeálló, c. fama, közmonda, közhir; memoria hujus anni parum constans est, az ez évről való tudósítások nagyon eltérők; sibi constantior, következetesebb.

3) személyről, állhatatos, szilárdjellemü, következetes, kitartó, elv szerint cselekvő, vagy meggondoló, szemes, nyugodt elméjü, homo; inimicus c., nyakas; is fuit omnium constantissimus, igen meggondoló ember volt.