consors, tis, mn.

1) osztatlan örökségben részes, küln. osztozó testvérekről v. rokonokról; tres fratres cc. Innen fn. (költ.) fivér v. nővér, testvér, néha rokon, atyafi átalán, és mint mn. testvéri; cc. pectora (két nővérről), sanguis c., két testvér vére.

2) A) részes valamiben, (küln. bajban, szerencsétlenségben, a nélkül, hogy maga okozta legyen, vesd ö. socius, particeps), osztozó; mint fn. valamiben részvevő, sorsos, társ, c. laboris; c. mecum illorum temporum, in furtis; c. Romuli, uralkodótársa. B) (költ.) közös, tecta cc.