consono, etc. 1. k.

1) együtt hangzik, egyszerre szól; tibiae; apes cc., donganak; clamor consonans, egyhangu. Innen szónoklatban A) öszhangban van, összeillik. B) több szóról, egyenlőn hangzik, egyenlő véghangu, egyenlőn változtatja hangzását.

2) átv. ért. (újk.) öszhangzik, megegyez, alicui in re aliqua, megegyez.