aequalis, e, mn. [aequus]

1) (Sall. és újk.) helyről, egyenes, sík, locus. Innen átv. ért. egyformán maradó, folytonos (egyenlőségű), strepitus, imber.

2) más tárgyakkal hasonlítva, egyenlő, egyalakú (küln. minőségre nézve, vesd ö. par) egykülsejű, egyértékű: tumuli aequales, egymagasságú; ae. alicui.

3) időről, egykorú, egyidejű, alicui, valakivel, mint fn. kortárs, ae. alicujus, v. meus; benevolentia ae. aetati, születés óta való jóakarat.