consentaneus, mn. [consentio]

egyetértő, öszhangzó, megegyező, hozzáillő, megfelelő, cum re aliqua, v. rei alicui; c. sibi est, következetes. Gyakran egyszemélyüleg: consentaneum est, természetes, okszerü, helyes, illő, az előzményhez illik: tibi c. est illud facere; c. est ut ille una sit (Plaut. Bacch. 1, 2 (2, 1) 31 (139).