consecro, 1. [saero]

1) szentel, szentesít (valamely tárgyat a mindennapi használatból kivevén, vallásos czélra rendel, vesd ö. dedico és inauguro): c. totam Siciliam Cereri, aedem Jovi; c. origines suas, magának isteni eredetet, származást tulajdonít; ars deorum inventioni consecrata, az által szentesített, hogy feltalálását az isteneknek tulajdonították; c. caput alicujus, valakit áldozatul a halálnak szentel, elátkoz; c. bona alicujus, az isteneknek szentel, szent czélra rendel, c. veterem Carthaginem, szent földnek jelöl ki (ugy, hogy a régi birtokosok soha se kaphassák vissza); átv. ért. c. se patriae, feláldozza magát a hazáért; certis sententiis, feltétlenül valami nézethez ragaszkodik, köti magát.

2) istenít, aliquem.

3) átv. ért. c. aliquid immortalitati, és önállóan: c. halhatatlanít, örökít, halhatatlanná tesz: c. rem memoria ac literis, v. c. memoriam rei alicujus.

||4) valamit magában szentel szentnek tart v. ismer, mint szentet tisztel, deum, dei templum.