consecratio, onis, nn. [consecro]
1) felszentelés, szentesítés, capitis alicujus (l. consecro 1.); innen
2) átalán szentté avatás; a) pap felszentelése, felavatása; b) beszentelés szent szertartás által való megovás boszorkányságtól, és névk. szentelt bűvereklye; c) (újk.) a császárok istenítése.