conscius, mn. [conscio]

1) mással együtt valamit tudó, együttudó, küln. fn. részes (tudásban), megbizott s több efféle: c. alicui facinoris, valakivel együtt tudója valami bünténynek; de éppen ugy: c. facinori, mendacio alicujus; c. mihi fuit in privatis rebus, de illis rebus; c. quae gerantur, hirével történik.

2) magában tudó, érző, öntudatos: c. sibi alicujus injuriae; mens c. recti, jó lelkiismeret; (Lucr.) mens sibi conscia facti, conscia sibi in re turpi; c. sum, me nunquam vitae nimis cupiduim fuisse, jól tudom, érzem, hogy stb., éppen ugy: conscius quam inimicum habeam Caesarem; küln. helytelen cselekedet tudatával levő, bűnös voltát érző, animus.