conjuro, 1.

1) (ritkán) átalán többekkel egyűtt esküszik, társaságban v. többekkel együtt esküvel kötelezi magát. omnes juniores cc.; cc. sese non abituros esse; quos consul conjuratos habebat, kik esküvel kötelezve voltak előtte. Innen átv. ért. egyetért, egyesül: alterius altera poscit opem res et conjurat amice, egyik dolog a másik segedelmét szükségli és avval barátságosan egyesül.

2) roszalólag, összeesküszik, czimborál: cc. inter se; c. cum aliquo, in omnia facinora, contra rempublicam; conjurant ut urbem incendant, de interficiendo Pompejo, patriam incendere; conjurati összeesküdtek, czinkostársak.