1. conjunctus, mn. kf. és ff. [r. conjungo ]

1) határos, szomszédos, terra c. Cappadociae.

2) házasság, rokonság v. barátság által valakivel összekötött, c. cum aliquo v. alicui.

3) átv. ért. A) valamivel rokon, öszhangzó, hozzáillő, stb.: nihil c. cum virtute; justitia c. intelligentiae. B) constantia c., közös, egyesült, egyetértő. C) fn. -tum, i, kn. (Lucr.) szükséges és lényeges tulajdona v. sajátsága valaminek.

4) időben kapcsolatos: a) eseményekről: rögtön v. közetlenül következő, mindjárt utána eső; quae proelio apud Arbela conjuncta sunt. b) személyekről: egy időben élő, egyidejü, kortárs.