conjuncte, ik. kf. és ff. [conjunctus]

1) összekötve, egyesítve, egybefoglalva, egyszerre: c. re verboque risus movetur; c. cum reliquis rebus nostra contexere; c. elatum aliquid, feltételesen, feltételhez kötve.

2) szoros viszonyban, bizalmasan, bensőleg, barátságosan, vivere cum aliquo.