conjugo, 1.

(ritkán) összeköt, -párosít; küln. házaspárrá egybeköt, megházasít; aliquam sibi nuptiis, nőül vesz. Innen mint szónoklattani msz.: argumenta conjugata, oly indokok, a melyek a szók törzsrokon voltán alapulnak, tehát ugyanazon törzsből alakított szók kapcsolása és egymás mellé sorozása utján állanak elő. Cic. top. 11.; innen fn. conjugatum = conjugatio átv. ért.