conjicio, jeci, jectum, 3. [jacio]

I. az ej. értelmét megtartva:

1) (ritkán) össze- v. egybehány, -vet, -dob, -hoz, -hord, -visz, sarcinas in medium.

2) átv. ért. A) (ősk.) c. verba és önállóan c. cum aliquo, szókat hoz össze, vitáz v. törvényszék előtt perel. B) (az ismertető jeleket v. tényeket összeállítva) sejdít, gyanít, hozzávet, következtet, innen, kitalál, aliquid, eum ibi fuisse; callide c. de futuris. Innen c. somnium, magyaráz, és átalán jövendöl, jósol: c. quae tempestas impendeat, aegrotum e morbo evasurum esse.

II. Az ej. értelmét elvesztve, valamit valahová dob, hajt, hoz, lök, kerget, visz, vezet s több efféle: c. aliquem in carcerem, hostem in fugam, navem in portum, cultrum in guttura, döf. Innen A) c. se., sietve valahová megy, nyakra főre indul, in fugam, in paludem; c. se in pedes (színk.) felkapja magát, azaz menni kezd, elindul. B) valakit v. valamit valamely helyzetbe v. állapotba hoz: c aliquem in morbum, megbetegít, in laetitiam, in terrorem, örvendeztet, megijeszt, c. rempublicam in perturbationes, aliquem in periculum, ejt. C) c. maledicta in aliquem átkozódik; c. culpam, crimen in aliquem v. aliquid, valakire v. valamire hárít, ken; c. legem in illam tabulam, felír; c. vocem, «odavet»; petitiones tuae ita conjectae, úgy irányzott, intézett támadásaid (lándzsadobásról vett kép); c. pecuniam in aliquid, valamire kihány, eltékozol, pazarol; c. se mente ac voluntate in versum, nagy buzgósággal és tűzzel költészetre, verselésre adja magát; c. se in noctem, magát veszedelemnek kitéve éjjel kimegy.