conjectus, us, hn. [conjicio]

1) az előljáró értelmét megtartva. A) össze- vagy egybehajtás, egy helyre dobás, hajtás, lapidum. B) (Lucr.) összeköttetés, materiei. C) (Lucr.) tömeg, rakás, halmaz.

2) az ej. értelmét elvesztve odadobás, hajítás, lökés, lövés s több efféle, teli; venire ad c. teli, lövéstávolságra jőni; c. oculorum in aliquem, odanézés, átv. ért. c. animorum in aliquem, odafordítás, -irányzás.

3) hozzávetőleges következtetés, az ismert körülmények és tények összeegyeztetéséből vont következtetés.