conjectura, ae, nn. [conjicio]

1) gyanítás, hozzávetés, hozzávető következtetés: conjecturam facere (capere) de v. ex re aliqua, v. csak re aliqua, valamiből következtetést húzni; conjectura aliquid assequi, kitalálni; si qua est conjectura mentis divinae, ha átalán az istenek szellemi lényéhez hozzá lehet vetni.

2) küln. hozzávető magyarázat, küln. álomról, jövendölés, jóslat.

3) szónoklattani msz. az a része a bizonyításnak, a mely hozzávető következtetésen, valószinüségen alapszik.