congruo, ui, ― 3. k.

1) (ritkán) találkozik, összejő, -ütközik: stellae, guttae cc. inter se; dies cc. ad eandem solis metam unde ortae sunt, -ra, -re összeesnek stb.

2) átv. ért. A) lényegére nézve valamivel öszhangzik, (-hoz, -hez) talál v. illik, (-nak, -nek) megfelel: quae dicuntur cc. cum causa; illae res cc. inter se; sermo c. inter omnes, mindnyájok nyilatkozata megegyezett; non omni causae congruit unum orationis genus. B) gondolkozásra v. véleményre nézve öszhangzik, egyez, egyetért, illi cc. inter se; c. alicui. C) időre nézve megegyez, talál: tempus c. ad id ipsum; menses cc. cum solis lunaeque ratione.