congruens, tis, mn. kf. és ff. [r. congruo ]

1) valamivel öszhangzó, -hoz, -hez illő: c. est (újk.) illik. Innen fn. congruentia, orum, kn. t. egyező, egymással találó dolgok; congruentia ad consulem referre, egyező, azonos jelentést tenni.

2) önmagával öszhangzó, arányos, megegyező, homo, clamor, concentus c., öszhangzatos, egyenletes.