conflo, 1.

1) sajátl. összefú, ignem; gyakran átv. ért. tüzhez hasonló tárgyakról, küln. indulatról, szenvedélyről s ezekből származó v. eredő cselekedetről szít, indít, ébreszt, szerez, s több efféle, bellum, discordiam, tumultum, invidiam.

2) összeszerez, összehoz, s innen átalán, előhoz, eszközöl, nemz, okoz, s több efféle, exercitum; pecuniam, injuriam novo scelere, crimen in se, periculum alicui; c. aes alienum, adósságot csinál. Innen átv. ért. költ, kohol, kigondol, mendacium, judicia.

3) érczről, olvaszt, megolvaszt, argentum, argenteas statuas; (költ.) falces conflantur in enses, megolvasztják s kardot csinálnak belőlök; s átalában olvasztható anyagból, olvasztva készít, tűzben készít, vitrum. Innen átv. ért.: una ex duabus naturis conflata videtur, egyesült, összeolvadt; consensus paene conflatus, mintegy egybeolvadt, teljes, tökéletes.