conflictatio, onis, nn. [conflicto]

sajátl. összecsapás, innen

1) t. ütés, ütközés.

2) Küln. A) lökdösődés a szinházbeli ülőhelyekre tolakodás közben. B) ellenséges összecsapás, összeütközés, harcz, viaskodás a csatatéren és egyh. szóvita, veszekedés, szóharcz.

||3) sors csapása, vesződség, kínlódás, gyötrelem.