confinium, ii, kn. [confinis]

1) öszszerüen: az a hely v. vidék, hol két tartomány határa egymást éri, határ, határválás: c. Lycaoniae et Pamphyliae.

2) elvontan: határosság, összeérése a határnak, vicinitates cc. és átv. ért. közellét, közel érintkezés, adhuc nemo exstitit, cujus virtutes nullo vitiorum confinio laederentur.

3) átv. ért. a mi két közellevő tárgy között közből fekszik, különbséget tesz, csekély köz, távolság in quam arto salutis exitiique fuerimus confinio, mily keskeny választó közén állottunk a menekülésnek és vésznek, mennyire forogtunk ...? között; mediocritas posita est in c. boni malique, közből fekszik; mox patuit breve c. artis et falsi, csakhamar kisült, mily kevés köz van a tudomány és tévedés között.