confinis, e, mn.

1) egymással határos, szomszéd, szomszédos, mezőkről s vidékekről, (vesd ö. vicinus), ager c.; hi erant confines Senonibus (tul. e.); fn. a) confinis, is. hn. tőszomszéd. b) confine. is, kn. a) határosság, közellét. b) mint szónoklati alakzat = homoeoteleuton, l. ezt.

2) átv. ért. (költ. és újk.) megközelítő, hasonló, rokon, carmina cc. studio vestro (tul. e.), így is: c. ejus generis, ezzel rokon.