confarreatio, onis, nn. [confarreo]
a római házassági szövetség régibb és szorosabb neme, melynek megkötésénél több más szertartások közül egyik (honnan a neve) az volt, hogy a mátkapár a pontifex maximus, flamen Dialis, egy papszolga és tiz tanu jelenlétében egy áldozatkalácsot («far»-ból) részint az isteneknek áldozott, részint egymás közt megosztván megevett.