conductio, onis, nn. [conduco]

1) összehúzás, egyesítés, Küln. a) mint gyógytud. msz. összehúzódás, musculorum, nervorum. b) a szónoklattanban: egybefoglalás, rövid ismétlés, és mint alakzat elészámlálás, elősorolás.

2) kibérlés, haszonbérbe vétel, fundi.