concutio, ussi, ussum, 3. [quatio]

1) erősen ráz, megrendít, caput; urbs concutitur motu terrae. Innen röpít, erővel dob, lök, hajt, tela lacertis.

2) átv. ért. A) megrendít, megingat, gyengít, megrongál, rempublicam, opes Lacedaemoniorum, Hannibalem. B) a kedélyt megrendíti, megijeszt, aggaszt, erős nyugtalanságba hoz: id factum primo populares conjurationis concussit; c. animum alicuius. Innen C) átalán szenvedélyesen felindít, felizgat. D) (költ. és újk.) felráz, felriaszt, munkára fölzaklat, mozgásba hoz.

3) összeüt, -csap, manus.

*4) c. se, magát mintegy kirázva alaposan megvizsgálja, Hor. sat., 1, 3, 35.