concordia, ae, nn. [concors]

I. egyetértés, egyesség, öszhangzás (kedélyről, vesd ö. pax és otium): c. equestris, a lovagok közt, omnium ordinum, minden rendeké; confirmare c. cum aliquo, éppen igy: jam vos redistis in concordiam; aspernari concordiam, valakinek egyetértését. Innen (költ.) lelki barát.

II. mint sajátnév:

1) az egyetértés istennője, kinek Rómában több szent helye volt.

2) Vitellius császár mellékneve.

3) mint helynév, a) város Venetiában, ma is Concordia, mint telepváros «Julia» melléknévvel; innen Concordiensis, mn. és fn. -ses, -ium, hn. C. lakói; b) város Lusitaniában, ma Thomar v. La Guarda; lakói Concordienses, ium, hn.; c) a triboccusok városa Gallia Belgicában.