concludo, usi, usum, 3. [claudo]

1) bezár, -csuk, -rekeszt, bestias, uxorem, aliquem in cellam; *c. animum in corpore. Cic. Tim. 3, 8 (a hol helyesebb: inclusit); (szink.) ut ab illa excludar, huc concludar, hogy attól elrekesztessem, s ezt kelljen majd elvennem; mare conclusum, szárazfölddel körülvett; urbs c. portum, körülzár.

2) átv. ért. A) össze- v. egybefoglal, befoglal: c. multa uno volumine; c. omnia judicia in hanc unam formulam, jus civile in angustum locum, beszorít. B) berekeszt, elvégez, epistolam; facinus summa crudelitate perfectum et conclusum. C) szónoklatban, bevégez, megkerekít, a beszédnek hangzatos esést és kerekséget ad, sententias, c. ordinem verborum alia terminatione. D) bölcsészeti msz., következtet, következést huz, bizonyít, megmutat s több efféle: hoc modo c., summum malum esse dolorem; ugyanez értelemben: c. argumentum, rationem, quatuor sunt capita quae concludant nihil esse etc., négy főtétel van, melyből következtetik, hogy stb.