conclamo, 1.

1) együtt v. egyszerre kiált: vos cc., patriam a me esse conservatam; conclamantibus omnibus; küln. conclamatum est ad arma, jubet vasa conclamari (= ut vasa colligantur), megparancsolja, hogy a katonák minden holmijokat szedjék össze és indulásra készen legyenek, tehát jelt ád az elindulásra.

2) (költ.) össze- v. együvé hi, eléhi, socios.

3) fenhangon és erősen kiált, felkiált: c. Italiam! caupo c., aliquem esse mortuum, quid ad se venirent; c. deos (újk.), felkiált, fohászkodik.

4) küln. c. aliquem (mortuum), jajgatva v. siránkozva a halott nevét kiáltja (mi a rómaiaknál a temetkezés végeig szokásban volt); innen conclamatum est, vége van: post conclamata suprema, a végtisztelet után. Innen

5) átalán valakinek v. valaminek a pusztulását, elvesztét fenhangon siratja, valamit mint elveszett, megmenthetetlen dolgot felad, végképp lemond valamiről; conclamata negotia, végképp elveszett ügy, végleges bukás; igy: conclamatum est, vége van mindennek.