concito, 1.

1) sebesen és gyorsan mozdít, hajt, kerget, űz: c. classem remis; c. equum, sarkantyuz, cc. equos adversos, egymás ellen vágtatnak; c. tela, gyorsan lő v. dob; c. se in fugam, sietve futásnak indul. Innen átalán = mozgást okoz, mozgalomba hoz, fluctus, felkavar; artus, megrendít, megrázkódtat és mint orvostud. msz. venas, az érlüktetést gyorsítja.

2) átv. ért. A) felindít, -ingerel, -izgat, valakit szenvedélyességbe hoz: c. judicem ad fortiter judicandum, multitudinem ad arma; c. aliquem in (adversus) aliquem; c. animos; gyakran concitatus ira, dolore s több efféle. B) szenvedélyes hangulatot ébreszt vagy cselekedetet okoz, eszközöl, seditionem ac discordiam, lacrimas totius populi, invidiam, odium.