concionor, álszenv. 1. k.
1) gyülésre összejő, egybegyül, gyülést alkot.
2) népgyülés előtt beszél, adversus aliquem, pro tribunali, apud milites; *concionor, me non esse siturum etc.; a gyülés előtt tartott beszédben kimondom, kinyilatkoztatom, hogy stb. Cic. ad Q. fratr. 2, 4. 6.; innen
3) átalán hangosan kimond, kiált.