2. concio, onis, nn. [concieo ; tán helyesebben, contio = összevont : conventio ]

1) tisztviselőtől v. táborban a fővezértől egybehitt gyülése a népnek v. katonáknak, melynek ezélja volt az összegyülteket valamiről értesítni, valamely ügyet velök előlegesen tárgyalni és megvitatni, vagy arra nézve valami véleményt v. hangulatot ébreszteni (vesd ö. concilium, comitia): habere, convocare c., convocare populum ad (in) c., prodire in c.; c. militum, c. togata et urbana; ascendere in concionem, gyülésben a szószékre lépni.

2) beszéd, eléadás a népgyülésen: legi c. tuam; habere c. gravem in Caesarem; Thucydides melior concionibus, jelesebb a történetébe szőtt beszédekre nézve; dare alicui concionem; valakinek megengedni, hogy a népgyülésen beszélhessen.