concinnus, mn. kf. [származtatása bizonytalan]

sajátl. illően és müszerüleg összefüzött.

1) csinos, takaros, facies, insula; heluo c., piperkőcz, divathős.

2) küln. beszédről s több efféléről, a müvészet és izlés szabályai szerint szerkesztett és kerekített, izletes, csinos, öszhangzó, kellemes, szabatos s több efféle, genus orationis, sententiae; c. reditus ad rem, ügyes; személyről is: c. in brevitate respondendi, eltalálja.

3) (költ.) tetsző, kellemes, alkalmas, alicui; ut concinnum est (Pl.), a mint tetszik.