concinnitas, atis, nn. [concinnus]

találó és müszerü összeköttetés, szépség, öszhangzás: küln. c. verborum, sententiarum, a szók és mondatok müszerü és helyes kapcsolatából eredő szépsége és csinossága az irálynak; a szónoklati hangzatossághoz alkalmazott, müszerüleg kerekített, alakja a körmondatoknak. Igy (újk.) c. colorum, helyes csoportosítás, öszhangzatosság. Még (újk.) roszalólag is czikornyásság, mesterkéltség; non est ornamentum virile concinnitas.