concilium, ii, kn. [cieo v. calo ]

1) (többnyire ősk.) egyesülés, összeköttetés; hoc c. mihi tecum manebit. Innen egyh. közösülés, párosodás.

2) összejövetel, ugy elvontan összejövés, találkozás (Camenarum ibi cum Egeria cc. erant), mint összerüen gyülés, gyülekezet (küln. olyan, hová elmennek valaki beszédét meghallgatni s több efféle, vesd ö. consilium, concio, comitia): c. deorum, esse in uno c.; habere c., gyűlést tartani, convocare, dimittere c., esse concilii, gyülés tagjának lenni. Gyakran küln. ország- v. népgyülés, tartománygyülés.