concieo, ivi, itum, 2. és -io, ivi, ― 4. (többnyire költ. és újk. )
1) összehí, egybegyüjt, összehuz, magához gyüjt, multitudinem ad se, exercitum ex tota insula.
2) (az ej. értelmét elvesztve) mozgásba hoz, felindít, megráz, hajt s több efféle: amnis concitus imbribus, felzavart: tela concita, dobott, saxa concita tormento, röpített.
3) átv. ért. A) valakit szenvedélyes hangulatba hoz, felindít, -izgat, plebem concionibus, bujtogat, hostem; concitus cupidine, ira, ingerült; concitus in aliquem (újk.), valakire haragszik; concitus divino motu, istentől ihletett, lelkesült. B) szenvedélyt, tevékenységet v. állapotot gerjeszt, előidéz, eszközöl, okoz, támaszt, seditionem, tantum mali, varios motus animorum, bellum.