conceptio, onis, nn. [concipio]

sajátl. összefoglalás, tehát összerüen egybefoglalt valami, összesség, egyetem; mundi c. tota az összes világ egyeteme; igy küln. mint msz. a viz egybefoglalása, azaz összerüen: a felfogott viz (á vizvezetékben), conceptionis modus, a felfogott viz mértéke; innen

1) fogantatás.

2) törvénykezési iratok fogalmazása, judiciorum privatorum, peres dologban. Innen c. rei kifejezés.

3) mint szónoklattani msz. = sullhyis, egybefoglalás, ha egy állítmány két vagy több alanyra vonatkozólag van alkalmazva.

||4) nyelvtan. szótag.