concentus, us, hn. [concino]

1) öszhangzó ének v. zene, öszhangzás, öszhang, c. vocis lyraeque; küln. (újk.) egyhangu tetszéskiáltás a szinházban.

2) átv. ért. egyetértés, egyesség, szellemi öszhangzás, actionum omnium; doctrinarum; c. noster, jó egyetértésünk.

3) együtthatás, öszhatás: a) tot generum aurae spirante concentu sokféle jó illat együttes hatása az érzékre; b) szinről v. szinvegyülékekről, egymásba való átmenet.