compositus, mn. kf. és ff [r. compono]

1) összetett, (ellentét: simplex) verba.

2) költött, koholt, crimen.

3) rendezett, szabályszerű, mesterségesen elkészített, csinos, pugna, literae, orator; (újk.) c. ad aliquid v. alicui rei, valamire alkalmatos, valamihez illő. Innen még további átvitellel valaminek szinlelésére készült, ugy elintézett vagy berendezett, hogy bizonyos mesterkélt külszine legyen; in maestitiam c. bút szinlelve magaviseletével; in securitatem c., tüntetőleg aggodalmatlanságot szinlelő.

4) (újk.) nyugodt, csendes, szenvedély nélküli, affectus, actio; aetas c., meglett, megállapodott.