complexio, onis, nn. [complector]

1) egymásba szövődés v. fonódás, innen összeköttetés, atomorum inter se c., c. bonorum, egyesület, összeség; c. verborum mira kifejezés.

2) msz. A) c. verborum, körmondat. B) következtetés. C) kétélű vagy szarvas következtetés (dilemma). D) (Quint.) két szótag egybevonása. E) szónokl. alakzat, ismétlése ugyanazon szónak a kérdésben és feleletben sumplokh. ||

3) testalkat, testalkotás.