compar, aris,

I. mn. (többnyire költ. és újk.) egyenlő viszonyu v. helyzetü felek közt levő, fenforgó, folyó vagy létesített, s innen átalán egyenlő, egymásnak tökélyesen megfelelő, azonos, connubium, postulatio.

II. fn. hn. és nn.

1) (költ.) társ, pajtás, czimbora, tiszttárs; küln. feleség.

*2) szónoklati alakzat, mely szerint egy körbeszéd több tagja egyenlő számu szótagból áll. Cornif. rhet. 4, 27.