communis, e, mn. kf. és ff.

1) közös, köz, közönséges, hoc mihi est cum illo commune, hoc illis (illorum) vagy inter illos commune est; vita c., mindennapi élet, élet, a mint az emberek általában élnek; cc. tempora, közállapot; c. mens, szokott, rendes észjárás; cc. loca, közhelyek, locus c. alvilág is; loci cc. gyakran előforduló általános igazságok a bölcsészetben vagy szónoklatban; c. exordium bevezetés, mely mind két fél beszédéhez illhetik. Innen A) fn. commune, is, kn. község, közönség, állam, c. Siciliae, vexare c. Milyadum. B) in commune: a) mindeneknek, a közjóra: consulere v. conferre aliquid in c.; metuere in c., a községét félteni, a községért aggódni. b) (újk.) átalán, disputare de re. c) in c. vocare honores, megosztani (patricius-ok és plebejus-ok között). d) (újk.) mint felszólítás «fele nyereségre!» «felezzük meg!»

2) személyről, barátságos, részvevő, szíves, leereszkedő, infimis, a legalsóbbakhoz.