commoveo, etc. 2.

1) mozgásba hoz, erősen mozdít, megmozdít, részint helyéről (elvisz, -űz, -mozdít stb.), részint helyben (megráz, megrendít, felváj, -kavar s több efféle): c. castra ex eo loco (éppen igy aciem) elmozdít, a sereggel felkél, elindul; c. hostem, az ellenséget helyéből v. állásából fölveri, kimozdítja; non c. se domo, nem mozdul ki a háztól; si una litera commovetur, helyéről elmozdítnak, c. sacra, a szent tárgyakat körülhordozza; c. columnas, megmozdít, nullus numus commovetur, a pénzforgalom megakadt; venti cc. mare, felverik, felkavarják a tengert; c. dormientem, felkölti.

2) átv. ért. A) szenv. sulyegyenből kimozdul, testileg vagy lelkileg betegszik, háborodik, mens c.; commotus bódult, megháborodott. B) valakit heves indulatba hoz, tehát nagyon felindít, nyugtalanít, valakire nagy benyomást tesz, megráz, ingerel s több efféle; kűln. szenv. s legtöbbször r. commotus, c. spe, gaudio, amore fraterno, alicuius, atrocitate; graviter commotus, nagyon elkeseredett; commotus sum in illa (szink.) beleszerettem. C) indulatot, érzést költ, ébreszt, gerjeszt, dolorem, miserationem, odium in aliquem; néha memoriam rei alicuius, említ, emlékezetbe hoz; c. bellum; c. multorum studia, felkölti, felébreszti.