comminus, v. cominus, ih. [conmanus]

1) hsz. összekapva, -verekedve, ember emberrel, közel (ellentétben a hajító dárdával és nyillal való harcczal): c. pugnare, signa conferre, manus conserere; c. aliquem vulnerare. Innen átv. ért. (többnyire költ.) vadászatról, minden viaskodásról és küzdésről: c. ad aliquem accedere, neki menni, megtámadni, rárohanni.

2) (újk.) átalán közel, közelről, személyesen s több efféle, agmen c. visum.

||3) időről: mindjárt, tüstént.