aeger, gra, grum, mn.

gyengélkedő, szenvedő, átalán testileg és (gyakrabban) lelkileg is.

1) testileg: gyengélkedő, beteg, homo, corpus; gyakran a testrész kijelölésével, mely szenved, vagy a betegség megnevezésévél: aeger morbo gravi; ex vulnere, seb következtében; pede, lábával; ae. valetudo, gyenge, rosz egészség. Innen átv. ért. a) álladalomról, mely rosz helyzetben van, hanyatló, bomladozó; (költ.) seges ae. b) ae. anhelitus. beteges, genua ae., gyenge.

2) lelkileg, beteg, szenvedő, minden kedélyindulat v. szenvedélyről tehát bús, rosz kedvű, boszankodó: animus aeger avaritia, amiore, curis; aeger animi, lelki beteg, bús; (ujk.) aeger rei alicujus, valamin búsul, valaminek betege; (költ.) mortales aegri, az élot viszályaival küzdők.

3) (költ.) fájdalmas, szomorú, búsító, mors, dolor, luctus. Innen: fn. aegrum, i, kn. kín, fájdalmas érzés, bú, bánat.