columna, ae, nn. [cello]

vesd ö columen

1) oszlop, küln. épület diszítésére (vesd ö. pila); átv. ért. columnam mento suo suffulsit (Pl.) kezével feltámasztotta az állát. Küln. c. Maenia, egy oszlop a római forumon, melynél az ugynevezett Triumviri capitales (l. capitalis) a közvétkesekre és nem fizető adósokra nézve törvényt láttak: innen adhaerescere (pervenire) ad c. meglakolni; c. rostrata, a Duillius tiszteletére állított és hajóorrokkal diszített oszlop (később több ilyen is volt); t. columnae, az «oszlopok», a melyeken a könyvárusok kirakatai és áruhelyei voltak; helynevekben: Columnae Herculis: a) Európa déli részében a Hercules oszlopai, l. Abyla és Calpe; b) északon a «Sund» Dánia és Svéczia közt; Columnae Protei Egyiptom határai.

2) oszlopszerü tárgyakról: A) vizforgatag. B) (költ.) az ég boltozata. C) (költ.) átv. ért. támasz, gyámol. ||D) a férfi nemző része.