1. columen, inis, kn. [cello]
vesd ö. columna és culmen kiálló magas tárgy:
1) (költ.) tető, csúcs, ormó az épületen: c. villae; Phrygiae c., kinyuló hegycsúcsai. Innen átv. ért. c. amicorum, feje a barátoknak, c. audaciae, vakmerőség.
2) támasz, gyámol, küln. személyről: istáp, oszlop: c. reipublicae, patriae, rerum mearum.