color (ősk. és újk. igy is : os ), oris, hn.

1) szín; küln. gyakran arczszín, c. suavis, albus, verecundus; colorem mutare, színt változtatni, perdere, elhalaványulni; összerüen: festő anyag, festék; colorem accipere, bibere, bé- vagy felvenni a festéket (gyapjuról v. szövetről), navem pretiosis coloribus pingere; átv. ért. homo nullius coloris (Pl.) kiről nem tudni, fehér-e vagy fekete: egészen ismeretlen; (költ.) küln. szép arczszín.

2) átv. ért. A) külső állapot, helyezet, külszín: c. et species pristina civitatis, omnis eum decuit color; gyakran beszédről: színezet, máz: c. orationis; c. urbanitatis; ducere c., valami szint váltani. B) küln. ajánlatos, kedves külsőről, a) fény, szépség: nullus argento color est nisi etc.; b) beszédről élénk szinezet, ékesség, csin, flos et c.; c) (újk.). szépítés, mentség, dic aliquem c.