aedituus,

(régibb alakjai e szónak még ezek: -timus v. -tumus, Lucr.-nál még -tuens, entis mintegy = aedem tuens) templomfelügyelő, templomőr, ki a templom ajtait nyitotta és zárta, mindent csinosan és tisztán tartott, idegeneket körülvezetett stb., egyházfi, átv. ért. Hor. így nevezi a költőket aeditui (az érdem templomába), bévezetők, dicsőítők, béjelentők.