1. colligo, 1.

1) összeköt, manus.

2) átv. ért. A) összekapcsol, egyesít, homines inter se; c. sententias verbis a mondatnak hangzatosságot ad; c. multa uno libro, foglal, rak bele. B) visszatart, akadályoztat, impetum Antonii; c. Brutum in Graecia, kieszközli, hogy Brutus Görögországban maradjon.

3) átalán «köt» ugy sajátl. mint átv. ért.: corpora colligata vinculis animalibus, az élet kötelékei által egybetartott; bitumen colligat vulnera, összefogja beragasztja; (szink.) colligavit eum miseris modis, megszorította, szorosra fogta, sarokba szorította; colligata vulnera bekötözött.