collativus, mn. [confero] ||
1) egybehordott: a) járulékokból, adakozásokból gyüjtött; fn. collativum, i, kn. pénzbeli járulék; b) közös, egyesült.
*2) venter c., melybe sok minden elfér. Plaut. Curc. 2, 1, 16 ( 31).