cognitor, oris, hn. [cognosco] mn.

ismerő,

1) olyan bizonyság, tanu, a ki arról bizonyít, hogy valaki valósággal az, a kinek kiadta magát.

2) ügynök, meghatalmazott valami perben, rendesen helyben levőé (vesd ö. procurator), ki valami oknál fogva személyesen nem jelenhetik meg a törvényszék előtt: c. juris alicuius; cognitorem fieri pro aliquo, in litem; auctor et c. sententiae. Innen (újk.) küln. álladalmi (köz-) ügyvivő, álladalmi kincstár javak ügynöke.

3) jogt. msz. vizsgáló biró.